Simonyi Balázs

Róla ezt az interjút találtam, amit 2003-ban a Mozinet készített vele.

A Simpson család néhány éve a TV3 kereskedelmi csatornán keresztül Magyarországra is begyűrűzött, majd annak megszűnte után a Viasat3-on találkozhattunk ismét Homérral, Barttal és a család többi tagjával. Bár a Simpson családnak nálunk nem alakult ki olyan kultusza, mint a világ más részeiben, azért itthon is komoly rajongótáborra tett szert. A két különösen eltalált karakter – Homér és Bart – közül utóbbi magyar hangjával, Simonyi Balázzsal beszélgettünk a sorozatról.

- Hogyan kerültél kapcsolatba a Simpson családdal?

- 1998 körül indult Magyarországon a sorozat szinkronizálása – a TV3 vette meg és akart kultuszt teremteni itthon is. Itthon senki nem ismerte, én is csak a SAT1-en láttam belőle részleteket, de fogalmam se volt arról, hogy mennyire mélyen, tartalmasan vicces és társadalomkritikus rajzfilm. Egyszerűen kihívtak a szinkronba, mint egy bármilyen más rajzfilmre, nem is tudták, micsoda kincset tartanak a kezükben. Nem volt casting, bíztak a színészekben-hangokban.

- Hogyan emlékszel vissza az indulásra?

- Az első napon elaludtam és 45 perces késéssel estem be a műterembe… Eredetileg Konrád Antal lett volna Homér magyar hangja, de a TV3 úgynevezett sztárt akart, ezért lett a Székhelyi Jocó (Székhelyi József). Hál’ Istennek. Sajnos a magyar média és a szerkesztés, műsortervezés, promotálás elementáris hibája, hogy a Simpson család nem lett tízszer olyan kultikus, mint a South Park, a Pokémon-agybaj vagy bármi más. Mindig kis adókon ment (TV3, Viasat3), rossz időpontban, rossz sávban, rendszertelenül. Többször leálltak a szinkronmunkálatok, akadozott, nem vettek részeket, aztán mégis, aztán megint leállt, egy csomószor volt, hogy „akkor vége”. Most már tényleg vége, nem tudnak/akarnak újabb részeket venni, mert nagyon megdrágult az amerikai forgalmazó díjszabása.

- Volt instrukció a hangképzéssel kapcsolatban? A nevetésed klasszikussá vált, csakúgy, mint Homér „Dó”-ja...

- Óóó, köszönöm, tényleg? A hangok az első részekben szerintem még kísérletezők voltak, aztán rátaláltunk a figurákra. Különösebb instrukció nem volt, azonkívül, hogy próbáljam meg az eredetit utánozni. De aztán éreztem 1-2 év múlva, hogy teljesen sikerült egy sajátosat kihoznom, ami azért az eredetire is hasonlít, de én is kreáltam benne. Néha szóltak, ha rekedtem, vagy mélyültem, nem könnyű ezen a hangon beszélni órákon át. Amikor valaki kéri, hogy „utánozzam” egyszerűen nem is tudom, mert nekem a képpel együtt él a figura. Jocó „Dó”-ja az eredetiben is megvan, meg ő egy picit más hangfekvésben beszélt, mint az eredeti, de egészen pöpec lett, mert Jocó általában villámmemóriával megtanulta a szöveget a kis etapok felvétele előtt, és néha imprózva, nyújtva-tekerve mondta rá. Szerencsére remek fordítók voltak végig – ez manapság ritka -, akik nagyjából fogták az amerikai poénokat, vagy magyarították az amerikanizmusokat. A személyre szabott szófordulatokban nem voltak egységesek, de a család (azaz mi, a szinkronszínészek) tudta, hogy ki mit szokott mondani, s így nem volt gond. Én találtam ki például Bart „Mittomén” és „Bázé” (= B**d meg) beszólásait. És éreztetve, hogy nő, gyakran már nem azt mondja, hogy papa, hanem azt, hogy Homér.

- Az említettek mellett mennyiben improvizáltatok a forgatás során?

- Sok dolog eléggé szabadon lett kezelve. Például Homér az eredetiben sokszor sikolt, Jocó (Székhelyi József) inkább idiótán hörgött, hablatyolva dadogott. Marge morgását egy az egyben hozta Pálos Zsuzsi, ő csinálta Maggie cumizását is, vagy, ahogy az amerikai változatban a két nővért is. A többiek, nem voltak benne annyira a dologban, hogy mélyet alakítsanak, de például Szuhay Balázs nagyon eltalálta a figurát, bár nem kedvelte a sorozatot. Sokan voltak így a családon kívül, mert idióta bárgyú rajzfilmet láttak benne. Meg nagy volt a fluktuáció, ahogy jöttek-mentek a szereplők, ahogy stúdióról stúdióra vándorolt a csapat (Pannónia, BalogMix), ahogy teltek az évek. Más holdudvarok, más hangok, esetleg valaki nem ért rá a forgatás időpontjában, akkor csere, szóval nem volt nagy egység. Inkább csak az elején, az első években.

- Milyen volt a forgatás hangulata?

- A hangulat szeretetteljes, baráti-családi, stábbulikkal, kedvességekkel, meglepetésekkel. Szeretjük egymást nagyon, Jocó ennivalóan kedves aranyos ember, de talán ez mindenkiről elmondható. Tényleg jó volt, rengeteget röhögtünk, sajnálom, hogy vége.

- Egyetértesz azon rajongói kijelentésekkel, hogy a szinkron – legalábbis a főbb hangokat tekintve – jobban sikerült, mint az eredeti hangok?

- Úgy is, mint hang, és mint rajongó: nem. Más, de az eredeti hihetetlenül megkomponált és kitalált, minden apró figura is oda van téve. Nálunk szabadabb volt a matéria, de a tömegfigurák tucathangon, rutinmegoldásokkal szólalnak meg. Nincsenek sajátosságok a kisebb szerepekben. Ne feledjük, az amerikai változatban az a 4-5 hang csinált szinte minden figurát, a sztár epizódisták (Bono, Dustin Hoffmann, Bill Clinton stb.) pedig magukat. Ez nagy megtiszteltetés USA-ban és persze a komputer is segített nekik, nálunk pedig nem volt semmilyen utómódosítás.

- Hány évig tartott a munka?

- Kisebb nagyobb megszakításokkal 1998 és 2002 között, tehát öt évig. Ha jól emlékszem tavaly áprilisban vagy augusztusban csináltunk még egy utolsó szériát.

- Számotokra volt érezhető váltás a TV3 és a Viasat3 között?

- Más stúdióba költöztünk, mert oda adta ki a munkát a Viasat3. De semmi más.

- Te nem érzed úgy, hogy az első részek viccesebbek, eredetibbek voltak, mint a mostanában futó epizódok?

- Igazából nem emlékszem. Vettem fel párat, de nem azért, mert mániákusan őrizgetem a hangom, hanem mert eleve bírom a részeket, s egyben sose láttam őket. Ahogy visszaidézem a kedvenc részeimet, rögtön beugrik Homér kirándulása a sörgyárba Moe-val és Barney-val, Simpsonék a Bibliában, Homér eladja a lelkét egy fánkért, Bart és az indiai Apu közértjében vett marihuánás jégkása, Homér rákot nevel otthon, a Halloweenes borzalmak, Simpsonék 10-20 év múlva.... De annyi van. Ja! És a tanúvédelmi program...

- A néző számára kissé zavaró, hogy a mellékszereplők hangja változik Ez költségmegtakarítás miatt van, netán figyelmetlenség?

- Csak a korábban elmondottakat ismételhetem: főleg idő- és költségmegtakarítás. Meg nem olyan fontos, mert nem tud fontos lenni: a tv mostohán kezelte, kevés pénzt is ad rá. A stáb pedig - hiába szereti - nem tud heteket pepecselni vele, a stúdió meg saját hatáskörben hangokkal kísérletezgetni.

- Meddig látjuk még a Simpsont, hány évadot szinkronizáltatok?

- Most nem tudom, hogy ismétlik-e vagy sem. Valamikor kifut.

- A Simpsonnak köszönheted, hogy meglehetősen sok rajzfilmben hallunk a különböző csatornákon?

- Dehogy. Csak a rajzfilmekben sok a gyerekhang, tinihang. Mivel nem érces kemény férfihangom van, hanem „átlagos”, sokfelé tudok kalandozni, mindenféle figurát ki tudok hozni a hangomból. De nemcsak rajzfilmeket csinálok, jóval több „rendes” filmet. De a Simpson család benne van a szinkronmunkáim örök TOP3-ban.

- Hány éves vagy valójában? Mert a hangod alapján elég nehezen határozható meg…

- 23 éves vagyok, végzős egyetemista, 18 évesen kezdtem a Simpsont, de már 1986 óta szinkronizálok, tehát 17 éve nyomom profiként, mindenfélét csináltam már, és igazából mindenkivel dolgoztam mindenhol, szóval igaz, hogy fiatalon kezdtem, de nem mai csirkeként.

- Mondhatjuk, hogy ez a szakmád, vagy csak hobbi?

- Sok mindent csinálok emellett: három szak az egyetemen, filmkészítés, zenélés zenekarban, filmkritika írás, vizuális tervezés, színházművészet. Ez egy régi „dolog”, amiből megélek - hol jól, hol rosszabbul, mert ez egy ilyen kiszámíthatatlan, függő szakma -, s „szabad időkezelő” jellege mellett számos dolog belefér, ami akár hobbi, akár munka. A szinkronról sem tudom, hogy igazán mi már nekem. Általában 90%-ban rutinmunka, 10%-ban felvillanyozó kihívás, érdekes feladat, szórakoztató örömmunka. Mondhatjuk, hogy hivatásszerűen űzöm, s nem, mint valami fusizó kisiparos, de mégsem a szakmám.

Kor: 25 év

Szinkron szerepek:

Szívek szállodája (Jared Padalecki – Dean Forester)

Simpson család (Bart Simpson)

Nem férek a bőrödbe (Chad Michael Murray – Jake)

Nyócker (Móricka)

Ginger naplója (Carl)

Tökfej (Samuel Ball – Kent Woodlands)

A macska szelleme

Filmek:

Budapesti neonok, avagy a szocializmus fénykora (2004) (rendező)

Gáz! (2004)  (rendező)

Kő, papír, olló (2004) rendező, forgatókönyvíró, vágó

(terep) SZEMLE (2004) rendező, színész, forgatókönyvíró, operatőr, vágó

Mennyország (2003) rendező

Páternoszter (2003) színész

Moziverzum (TV műsor) műsorvezető